A vendég szó jelentése: az a rokon, barát, ismerős, aki valamely családhoz, házhoz látogatóba érkezik. A vendéglátás szó meghatározása: "vendégekről való gondoskodás". A meghatározások szerint, tehát a vendéglő, étterem az a hely, ahova azért térünk be, mert ott esetleg régi jó ismerősként, barátként fogadnak bennünket és gondoskodnak arról, hogy jól érezzük magunkat.
 

Az étterembe "járás" ma sem tekinthető a magyar családok életében a mindennapos tevékenységek közé. Legtöbbször valamilyen családi esemény, ünnep alkalmával látogatjuk a vendéglátóhelyeket, és ilyenkor szeretnénk az alkalomnak megfelelően jól érezni magunkat.
Vannak tehát elvárásaink, amelyek alapján kiválasztunk, kipróbálunk, vagy szívesen visszatérünk egy-egy vendéglőbe. Természetesen ezek az elvárások függenek az életkorunktól, a hangulatunktól, az esemény jellegétől és számtalan más dologtól.

A vendéglátóhelyekkel kapcsolatban nemcsak a vendégeknek vannak igényei, hanem a jogszabályok teljesülésének vonatkozásában, az oda ellenőrzési szándékkal betérő szakembereknek is. 

A vendégek és az ellenőrök ugyan más- más szempontok alapján ítélik meg a vendéglátóhelyeket, de a két szempontrendszer nem válik el élesen egymástól. A fogyasztóvédelemi hatóság alapvető feladata a fogyasztók érdekének védelme minden olyan kérdésben, amelyet a fogyasztó nem tudhat, és/vagy nincs lehetősége megismerni, megítélni azt.
 

A következőkben néhány ilyen fontos tudnivalót ismertetünk.

 
Jó ha tudjuk!

A fogyasztónak jogos igénye, hogy már a belépés előtt megismerhesse az egység kínálatát, és az étel-, italhoz tartozó árat. A bejáraton kívül az egységben található választékról és árszínvonalról a vendéget tájékoztatni kell, ezért a bejáraton kívül az üzlet a teljes étel- és italválasztékát bemutató ét- és itallapot, illetve árlapot elhelyezni köteles .

A külső ártájékoztató mellett természetesen az üzleten belüli tájékoztatás is kötelező. Az üzleten belüli megfelelő ártájékoztatás és a kiszolgálási mennyiségek (pl. 2cl, 2dl, 0,33l) feltüntetésének érdekében a  vendéglátó köteles a melegkonyhás vendéglátó üzletben (pl. étterem, csárda), ét- és itallapot, a többi vendéglátó üzletben felszolgálással történő fogyasztás esetén árlapot, minden más esetben (pl. büfé, falatozó) ártáblát rendszeresíteni.
 

Az egyes ártájékoztatók részletes ismertetése a következő:
 

JÉtlap: az üzlet meleg, hideg étel, továbbá melegített kész-, illetve félkész étel, valamint cukrászati készítmény, édesipari termék választékát szakmai csoportosítás (levesek, főzelékek, frissensültek, stb.) szerint tételesen felsoroló ártájékoztató, amely jól olvashatóan a termék neve mellett a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében meghatározva tartalmazza az egyes ételek, készítmények, termékek - jellegétől függően - mennyiségére vagy mértékegységére megállapított, a fogyasztói forgalomban fizetendő árát; ( pl. 4 cl rum - 400Ft, 2dl Coca Cola - 200Ft, Családi pizza (50cm) - 900 Ft, Kis pizza (32 cm) - 500Ft.

 

Itallap: az üzlet alkoholtartalmú, illetve alkoholmentes italválasztékát szakmai csoportosítás (palackozott borok, kimért borok, röviditalok, kevert italok, stb.) szerint tételesen felsoroló ártájékoztató, amely jól olvashatóan a termék neve mellett a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében meghatározva tartalmazza  - az ital jellegétől függően  - az egyes italok palackra, (üvegre) vagy mértékegységre megállapított, a fogyasztói forgalomban fizetendő árát;

 

Árlap: olyan ártájékoztató, amely együtt tartalmazza az üzlet étel- és italválasztékát, valamint a termékek fogyasztói forgalomban fizetendő árát az a)-b) pontokban foglaltak szerint;

 
Ártábla: az üzletben jól látható helyen elhelyezett, nagyméretű ártájékoztató, amely az a)-b) pontokban foglaltaknak megfelelően tartalmazza az üzlet étel- és italválasztékát, valamint a termékek fogyasztói forgalomban fizetendő árát.
 

Nem azonosítható (pl. kódolt) árat tartalmazó, illetőleg fogyasztói árat nem tartalmazó ét- és italalap, árlap stb. használata tilos!
 

A számla ellenőrzésére a vendégnek lehetőséget kell nyújtani, ezért fizetéskor az étlapot vagy itallapot újra a vendég rendelkezésére kell bocsátani.
 

Érdemes tudni azt is, hogy az itallapon felsorolt üdítőket csak úgy szabad nevezni ahogyan az a termék eredeti címkéjén is történt, illetve ahogyan azt a jogszabály előírja. Ennek megfelelően az itallapon sem lehet narancslének nevezni azt az italt, amelynek dobozán narancsital felirat látható. Ezek az elnevezések (lé, nektár, ital) ugyanis különböző minőségi kategóriákat is jelentenek egyben. Az elnevezésekhez tartozó részletes magyarázatot az alábbiak szerint lehet összefoglalni.
 

A gyümölcslé olyan nem erjesztett, de erjeszthető termék, amelyet egészséges, megfelelően érett, friss vagy hűtéssel tartósított, egy- vagy többfajta gyümölcsből nyernek, és az előállításhoz felhasznált gyümölcs(ök)re jellemző színe, illata, íze van. Hozzáadott cukrot csak kis mennyiségben tartalmazhat azt is csak íz korrekció céljából adhatják a késztermékhez.
 

A gyümölcsnektár olyan erjeszthető, de nem erjesztett termék, amelyet víz és cukor és/vagy méz hozzáadásával, gyümölcsléből, gyümölcslé sűrítményből, vagy gyümölcsporból, gyümölcspüréből vagy e termékek keverékéből nyernek, és emellett megfelelnek bizonyos minimális gyümölcslé tartalmi követelményeknek (általában 50 %); alma, körte, őszibarack, citrusfélék, (kivéve citromok és lime-ok), ananász más, ezen kategóriába tartozó gyümölcsök.
 

Nyersen, önmagában nem fogyasztható termékek esetében 25-50 % közötti gyümölcstartalmat ír elő a vonatkozó MÉ. Pl. piros ribizli, egres, kökény, szilva, ringló, csipkebogyó) 

Az előzőnél kevesebb gyümölcsöt tartalmazó termékek a gyümölcsital kategóriába tartoznak.
 

A vendéglátóhelyek üzemeltetői a hagyományos, tehát kiszolgálásos üzleteket és az önkiszolgáló éttermeket kötelesek kategóriába sorolni. A vállalkozó saját maga dönti el, hogy az általa működtetett vendéglátóhely színvonalát milyennek ítéli és azt milyen kategóriába ( I. II. III. vagy IV.) sorolja. Amennyiben a besorolás megtörtént, a vendéglátónak a kategóriának megfelelő követelményeket folyamatosan meg kell tartani. Ilyen követelmény például az I. kategóriánál a vendégek bejáratnál való fogadása, az I. és II. kategóriánál a rozsdamentes evőeszközök biztosítása, a gyermek vendégek igényeinek, kényelmének (etetőszék stb.) kielégítése.
 

A gyógyüdülő és kiemelt üdülőhelyeken, valamint ülőfogyasztás esetén az I és II. kategóriába sorolt üzletekben kötelező a két idegen nyelvű - amelyek közül az egyik angol vagy német - ártájékoztatás. Ezeken a nyelveken a rendelést is fel kell venni, amely azt jelenti, hogy az üzletben műszakonként legalább egy-egy olyan személynek kell tartózkodni, aki a két idegen nyelvet olyan szinten beszéli, hogy a rendelésen túl,  vendégek számára egyéb, megfelelő információt nyújtson illetve reklamációs ügyet intézzen. (Fenti előírásokat a ő 43/1998. (VI.24.) IKIM rendelet a vendéglátó üzletek kategóriába sorolásáról, valamint az ártájékoztatásról  tartalmazza)

 
A nyugtaadási kötelezettség, mintahogyan azt a kötelezettség szó is kifejezi minden üzlet, árus, stb. számára kötelező előírás. A vendégnek számlát kell átadni a teljesített termékértékesítésről és/vagy szolgáltatásnyújtásról.
 

A fogyasztóvédelmi szakemberek "hamis mérés és -számolás"-nak nevezik az olyan eseteket pl. amelyeknél az eladó a csomagoló papír, vagy papír tálca súlyát a termék súlyához hozzáméri, és a fizetendő összeget - amely így természetesen magasabb - a csomagolóanyaggal megnövelt tömeg alapján számolja ki.
 

Tömegre árusított termékek vásárlása során (pl. sült kolbász a siófoki büfében) érdemes odafigyelni arra, hogy megtörténik-e a mérleg tárázása, vagyis levonásra kerül-e a csomagolóanyag súlya a termék tömegéből. 

Hamis mérésnek minősül az is, ha kevesebb üdítőitalt öntenek a pohárba, mint amennyit kértünk és kifizettünk.
 

Joghatással jár a mérés, ha a mérési eredményt mennyiség és/vagy minőség tanúsítására a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékének (árának) megállapítására használják. "Joghatással járó mérést a mérési feladat elvégzésére alkalmas hiteles mérőeszközzel vagy használati etalonnal ellenőrzött mérőeszközzel kell végezni". 

Ennek megfelelően hitelesnek kell lennie a mérlegnek, amelyen az eladó pl. a sült kolbászt méri és hiteles mérce kell ahhoz is, hogy az 5 cl pálinka, vagy a 2 dl cola valóban annyi legyen a pohárban is. Hitelesnek csak az a mérőeszköz minősül, amelyet a mérésügyi szervek - Magyarországon az OMH - hitelesített. (2007. január 1-jével az Országos Mérésügyi Hivatal megszűnt, általános jogutódja a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal.)

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános rendelkezések között írja elő, hogy aki a fogyasztókat - hamis méréssel, számolással, az áru minőségének megrontásával - megkárosítja, azzal szemben a törvényben meghatározott jogkövetkezményeket kell alkalmazni. 

Kevesen tudják, - bár sokszor fordul elő - hogy a vendég kérése nélkül pohárba zúdított jégtömeg valójában az "áru minőségének megrontása". Sajnálatos tény, hogy ezzel sok esetben még a felszolgálók, pultosok sincsenek tisztában. Ennek megfelelően ha italt rendelünk, abba a pincér vagy pultos nem tehet kérés nélkül szájjeget, de azt - ha az ital jellege megkívánja- kérés nélkül is biztosítania kell azt egy külön pohárban. Amennyiben nem ezt a gyakorlatot tapasztaljuk, nyugodtan tegyük szóvá. 

A panaszfórumokról szóló vásárlói tájékoztatót, vagyis azt a kis táblát, amelyen az kerül feltüntetésre, hogy panaszával hova fordulhat a vendég a 4/1997 (I.22.) Korm. rendelet teszi kötelezővé. 

A rendelet írja elő, hogy az üzletben a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kell arról, hogy panaszával a jegyzőn, és a fogyasztóvédelmi felügyelőségen kívül a területi gazdasági kamarák mellett működő békéltető testülethez, illetve élelmiszer-előállító és -feldolgozó tevékenységet végző kereskedelmi egységek esetében az állategészségügyi és élelmiszer ellenőrző állomáshoz is fordulhat. A tájékoztatón fel kell tüntetni e szervezetek címét és telefonszámát is. 

Panaszukat a fogyasztók a legtöbb esetben csak szóban próbálják rendezni a vendéglátóval, csak ritkán élnek a vásárlók könyvébe való bejegyzés lehetőségével. Talán többen nem is tudják, hogy ez a könyv valójában mire szolgál, pedig a vásárlók könyvébe érdemes minden olyan sérelmet bejegyezni, amelyről úgy gondolja az ember hogy jogosan tette szóvá, mégsem sikerült a helyszínen azt megnyugtatóan rendezni.
 

A vásárlók könyvével kapcsolatos jogszabályi előírást szintén a 4/1997 (I.22.) Korm. rendelet tartalmazza. Az előírás szerint a vendég, vagy vásárló írásbeli panaszát - két példányban, a jegyző által hitelesített számozott oldalú - vásárlók könyvében teheti meg. A vásárlók könyvét a kereskedő köteles az üzletben jól látható és hozzáférhető helyen elhelyezni. 

A jól látható és hozzáférhető hely azt jelenti, hogy olyan helyen kell tartani e könyvet ahonnan a fogyasztó azt kérés nélkül is el tudja venni. 

Nem célszerű panaszkönyvet kérni azonban abban az esetben, ha a mindössze 15 éves "tudatos" fogyasztót az eladó nem szolgálja ki akkor, amikor az cigarettát vagy szeszesitalt szeretne vásárolni. Magyarországon ugyanis tilos kiskorúakat e két termékkel kiszolgálni, sőt az iskola vagy egészségügyi intézmény bejáratától számított 200 m közúti távolságon belül egyáltalán nem lehet szeszesitalt árusítani. A cigaretta forgalmazására ilyen méterben mért korlátozás nincsen, de cigarettát sem lehet közoktatási, szociális vagy egészségügyi intézményben forgalmazni. 

Dohányterméket 18 év alatti személynek nem szolgálható ki. Kérdéses esetekben az eladónak joga van felszólítani a vásárló személyt arra, hogy igazolja az életkorát. Amennyiben a vásárló hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani a nagykorúságát, részére a kiszolgálást meg kell tagadnia az eladónak.
 
A dohánytermékeket árusító üzletben a dohányzással kapcsolatos egészségvédő figyelmeztetést is el kell helyezni. Dohánytermék árumintaként nem forgalmazható.

A fent leírtakat részletesen a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény írja elő.